A gnóm rádvicsorog ápolatlan fogaival és megereszt feléd egy böfögést. Mivel szegényke mindig itt őrködik és sose mehet haza fogat mosni, rágóra meg nincs pénze, ezért el lehet képzelni, mekkora szájszag árad feléd.
Illetve neked nem is kell elképzelni; nagyon is jól érzed. Kis híján leszédülsz a szakadékba, de aztán végre kitisztul az orrod. A gnómnak viszont nem mersz a közelébe menni. Erre ő elszemtelenedik és felemeli karjait, szabad utat engedve a súlyos hónaljszagnak.
Rettenthetetlen farkas létedre nem sok tart vissza attól, hogy elpucolj.